[ Pobierz całość w formacie PDF ]
hazamehet-e és játszhatja-e tovább, hogy semmi köze Luishoz? A hír, hogy megsebesült, a
kétkedés utolsó hártyáját is eltépte. Mit tétovázik, ha egyszer így érez iránta? Sohase volt ostoba,
de az utóbbi hónapokban bizony ostobán viselkedett. Legnagyobb álma vált valóra, és félt
elfogadni, mert Luis Fronteras nem helyi úriember. Ez rosszabb az ostobaságnál: ez úrhatnámság.
Lassan fölemelte a fejét, könnyes kék szeme összekapcsolódott a férfi fekete szemével.
Lágyan elmosolyodott.
- Nem, nem akarom, hogy hazudj miattam - mondta olyan szilárd hangon, amennyire bírta. -
Azt akarom, hogy végy feleségül, Luis Fronteras.
A férfi áthatóan nézett rá sötét szemével és megfogta az állát, hogy ne fordíthassa el a
tekintetét.
- Biztos? Feltétlenül biztos légy benne, Olivia, mert ha egyszer igent mondtál, én nem
engedlek el többé, bármi történjék is. Én nem úriember vagyok. Elveszem, ami az enyém és
verekszem érte, ha kell, a legpiszkosabb eszközökkel, hogy megtarthassam.
Olivia két tenyere közé fogta az arcát, és elQrehajolt, hogy megcsókolja.
- Igen - mondta és elmosolyodott. Mintha a nap sütött volna fel fényesen az arcán. - Igen.
Igen, igen, igen, igen, igen. Hányszor mondjam még el a hivatalos igen elQtt?
Luis felvonta sötét szemöldökét, aztán magához ölelte.
- Ez hivatalos - mondta. - Összeházasodunk, mihelyt lehet.
- Anyám templomi esküvQt akar. Legalább egy hónapba kerül, mire mindent elrendezünk.
- Egy hónapba? - mordult fel Luis. - Ne lepQdj meg - figyelmeztette a lányt -, ha a szüleid nem
lesznek hajlandók szóba állni velem.
Ezt Olivia is gyanította és szomorú volt miatta, de szembenézett a ténnyel.
- Az az Q bajuk lesz. - Semmi sem tarthatja vissza, hogy feleségül menjen Luishoz. Most már
az sem számít, hogy nem tudja, hogyan és mibQl fognak élni. Együtt lesz vele, és ez az egyetlen,
ami fontos. Szereti Luist. Ez az egyszerq igazság, és csodálkozott, miért tartott olyan sokáig a
felismerés.
Ezen a délelQttön néhány szörnyq perc alatt megtanulta, milyen gyorsan sújt le a végzet,
amely majdnem örökre elragadta tQle a legfontosabbat.
- Szeretlek - mondta egyszerqen.
Luis pupillája kitágult, szinte elnyelte a szivárványhártyát.
- Én is szeretlek. Lehet, hogy nem lesz nagy házunk, de neked meglesz mindened.
- Ebben bizonyos vagyok. - Elpirult, de nem remegett a hangja. - Meglesz mindenem, ami
fontos.
Luis olyan kajánul vigyorgott, hogy a lánynak majdnem elállt a szívverése.
- Igen, drágám, az is meglesz.
Erre megint csókolózni kellett, és az volt benne a jó, hogy Olivia most már nem érezte
szükségét semmiféle húzódozásnak. Szenvedélyesen viszonozta a csókot, és csak akkor ocsúdtak
rá a valóságra, amikor Luis tompán felnyögött egy túl hirtelen mozdulattól.
Oliviát nyomban újra hatalmába kerítette a szorongás, amely némileg enyhült, mikor látta,
hogy a férfi nem kapott halálos sebet. Immár lenyugodva azt is észrevette, hogy Luis sápadt,
nyúzott és karikás a szeme.
- Feküdj le - sürgette és a vállánál fogva nyomta vissza az ágyra.
A férfi engedelmeskedett, mert olyan gyenge volt, mint a hajnali harmat. Olivia eligazgatta a
feje alatt a párnát, betakargatta, aztán leült mellé és megfogta a kezét. Elviselhetetlen volt, hogy
épp most kell elválnia tQle.
91
- Hogy történt? - kérdezte. - Ki lQtt meg?
- Ilyen tqzharcban nem fontos. Amikor sok ember lövöldöz, nem lehet kideríteni.
- De mi történt? Miért történt?
- Bellamy elhatározta, hogy odahajtja a nyáját Dee Swann földjére. Elfogyott a vize. Szerintem
elvesztette a fejét a kétségbeeséstQl. A kétségbeesett ember hajlamos az ostobaságokra. - Luis
fáradtan sóhajtott. - Én azt hittem, hogy a nQ megengedte neki, pedig szó sem volt róla. Aztán
elkezdett lövöldözni, hogy visszariassza a csordát. Bellamy erre mintha megbolondult volna.
VisszalQtt és egy csomó ember csatlakozott hozzá.
- És te segítettél neki. Ismered egyáltalán?
- Nem én, de tudom, hogy egyedülálló nQ, és a föld az övé. Neki volt igazsága. - Úgy döntött,
nem lenne bölcs dolog elárulni leendQ feleségének, hogy általában mélységesen vonzónak találja
[ Pobierz całość w formacie PDF ]